Létezik egy másik pszichológiai értelmezés is, amely a szorongással és a kontroll iránti igénnyel kapcsolatos. Egyes emberek számára a saját haj levágása feszültségoldó tevékenység, vagy annak eszköze, hogy visszanyerjék az irányítás érzését olyan helyzetekben, amikor úgy érzik, kicsúszik a kezükből az ellenőrzés. Ebben az értelemben a haj olyan dologgá válik, amely felett azonnal rendelkezhetnek, és ez átmeneti megkönnyebbülést, valamint nagyobb biztonságérzetet adhat.
Mások azért kerülik a fodrászt, mert kellemetlenül érzik magukat társas helyzetekben, vagy szoronganak az idegenekkel való érintkezéstől. Egy tükör előtt ülni, miközben valaki más alakítja a megjelenésünket, egyesek számára kifejezetten stresszes élmény lehet, különösen azoknak, akik rendkívül félénkek vagy a szociális szorongás bizonyos tüneteit mutatják. Ilyen esetekben az otthoni hajvágás a stresszkeltő helyzetek elkerülésének egyik módja lehet.
Természetesen ennek a viselkedésnek pozitív oldala is van. Vannak, akik egyszerűen kreativitásból vágnak saját maguknak hajat, vagy szeretnének szabadon kísérletezni a stílusukkal anélkül, hogy mások véleményétől tartanának. Ebből a nézőpontból az önálló hajvágás az önkifejezés egyik formája, amely lehetőséget ad az alkotásra, az új megjelenések kipróbálására és a személyes identitás felfedezésére.
Összességében a fodrász mellőzése és a saját haj otthoni levágása nem hordoz egyetlen, mindenki számára érvényes pszichológiai jelentést. Jelképezheti a függetlenséget, az érzelmi változásokat, a lázadást, a szorongást, a társas bizonytalanságot vagy éppen a kreatív önkifejezés iránti vágyat. A pszichológia szerint a legfontosabb kérdés az, hogy ez a viselkedés tudatos és alkalmi döntés-e, vagy ismétlődő szokássá válik, amely esetleg feldolgozatlan érzelmi nehézségeket takar. A haj sok esetben a belső világ szimbolikus tükre lehet: az, ahogyan bánunk vele, gyakran többet árul el lelkiállapotunkról, mint elsőre gondolnánk.
