A közösségi médiában gyakran találkozhatunk azzal az állítással, hogy „egy hazug ember leleplezéséhez elég két kérdést feltenni”, és hogy ez az idézet Albert Einsteintől származik. Arra azonban nincs megbízható bizonyíték, hogy Einstein valóban mondott vagy írt volna ilyesmit.
Maga az ötlet ugyanakkor részben a viselkedéspszichológia és a hazugságkutatás bizonyos megfigyeléseire épül. A részletesebb kérdezés ugyanis olykor olyan ellentmondásokat hozhat felszínre, amelyek egy egyszerű, rövid válaszból nem derülnének ki.
Miért nehezebb hazudni, mint igazat mondani?
Az igazság elmondása általában kevesebb mentális erőfeszítést igényel, hiszen az embernek nem kell kitalálnia és folyamatosan fenntartania egy fiktív történetet.
Ezzel szemben egy hazugság megfogalmazásakor az illetőnek több dologra is egyszerre kell figyelnie. Például:
- ki kell találnia egy hihető történetet,
- fenn kell tartania az események időbeli és logikai sorrendjét,
- emlékeznie kell arra, hogy korábban mit mondott,
- figyelnie kell saját viselkedésére és reakcióira,
- és közben meg kell próbálnia meggyőzőnek maradni.
Ez jelentős mentális terhelést okozhat. Éppen ezért a részletesebb kérdezés során időnként olyan apró eltérések vagy ellentmondások jelenhetnek meg, amelyek korábban nem voltak észrevehetők.
1. kérdés: „El tudná pontosan mondani, hogyan történt, lépésről lépésre?”
Azok az emberek, akik valóban átéltek egy eseményt, gyakran viszonylag természetesen tudják felidézni annak menetét. Természetesen az igazmondó ember is felejthet részleteket, összekeverhet bizonyos időpontokat, vagy bizonytalan lehet egy-egy apróságban.
A lényeg nem az, hogy minden részlet tökéletes legyen.
Egy olyan személy viszont, aki egy történetet kitalál, bizonyos helyzetekben:
- túl kevés konkrét információt adhat,
- feltűnően jelentéktelen részletekre koncentrálhat,
- kerülheti az egyértelmű időrendi sorrendet,
- bizonytalanná válhat, amikor további részleteket kell megmagyaráznia,
- vagy nehezen tarthatja fenn a történet belső következetességét.
A lépésről lépésre történő rekonstrukció ezért növelheti a mentális terhelést. Minél több részletre kell figyelni, annál nehezebb lehet egy kitalált történetet hosszú távon következetesen fenntartani.
2. kérdés: „Mi történt közvetlenül előtte, és mi történt utána?”
A kitalált történetek gyakran elsősorban a fő eseményre koncentrálnak. Az esemény előzményei és következményei sokszor kevésbé kidolgozottak.
Ha a beszélgetést kiterjesztjük arra, hogy mi történt közvetlenül az adott esemény előtt és után, újabb részletek kerülhetnek elő.
Ilyenkor például észrevehetők lehetnek:
- ellentmondások a történetben,
- változások az események időbeli sorrendjében,
- szokatlan vagy ismétlődő bizonytalanság,
- utólag módosított vagy pontosított részletek,
- olyan információk, amelyek nem illenek össze a korábbi állításokkal.
A valódi emlékek gyakran egy szélesebb környezetbe ágyazódnak: az ember emlékezhet arra, mi történt előtte, milyen körülmények között történt az esemény, és mi következett utána.
Ezzel szemben egy kitalált történet sokszor főként magára a központi eseményre összpontosít, miközben a körülötte lévő részletek kevésbé kidolgozottak.
Nem minden ellentmondás jelent hazugságot
Fontos azonban, hogy az ellentmondások önmagukban még nem bizonyítják a hazugságot.
Az emberi memória nem tökéletes. Egy valódi esemény felidézésekor is előfordulhat, hogy valaki rosszul emlékszik egy időpontra, elfelejt egy részletet, vagy később másképpen idéz fel egy eseményt.
Az is természetes, hogy stresszes vagy kellemetlen helyzetben valaki bizonytalanabbnak tűnik.
Ezért nem érdemes egyetlen hibás részletből vagy bizonytalan válaszból azonnal arra következtetni, hogy valaki hazudik.
Mire érdemes figyelni?
Ahelyett, hogy egyetlen gesztust vagy reakciót próbálnánk „hazugságjelként” értelmezni, célszerűbb az egész történetet vizsgálni.
Érdemes megfigyelni például:
- következetes marad-e a történet,
- hogyan változnak a részletek az ismételt elmondás során,
- összeegyeztethetők-e az állítások más ismert tényekkel,
- vannak-e konkrét, ellenőrizhető információk,
- és megjelennek-e ismétlődő ellentmondások.
Ez sokkal megbízhatóbb megközelítés lehet, mint egyetlen viselkedésből következtetni az igazmondásra.
