A csontritkulás, vagyis az oszteoporózis hosszú ideig szinte észrevétlenül alakulhat ki. Gyakran nem okoz jellegzetes fájdalmat vagy egyértelmű tüneteket, ezért sokan csak akkor szembesülnek a betegséggel, amikor egy kisebb esést vagy sérülést követően csonttörés következik be.
Az életkor előrehaladtával azonban természetes módon megváltozik a csontok folyamatos átépülésének folyamata. Ennek következtében a csontok fokozatosan veszíthetnek sűrűségükből és szilárdságukból.
A jó hír az, hogy az életkor önmagában nem jelenti azt, hogy a csontok szükségszerűen gyengévé válnak. A mindennapi szokások, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a kockázati tényezők ellenőrzése mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy csontjaink hosszú éveken keresztül egészségesek és terhelhetők maradjanak.
Mi is pontosan a csontritkulás?
Az oszteoporózis olyan betegség, amelyben a csontok törékenyebbé és a törésekkel szemben sérülékenyebbé válnak. A probléma nem csupán abban áll, hogy a csont „könnyebb” lesz. A csont belső szerkezete is megváltozik.
Az egészséges csont nem egy teljesen tömör, kemény anyag. Belsejében összetett, finom szerkezet található, amely bizonyos szempontból egy tartószerkezethez hasonlítható. Csontritkulás esetén ez a belső hálózat fokozatosan elvékonyodhat és meggyengülhet.
Ennek következtében akár egy látszólag jelentéktelen esés vagy kisebb ütés is csonttöréshez vezethet.
Miért gyengülnek a csontok az életkor előrehaladtával?
A csont élő szövet, amely egész életünk során folyamatosan átépül. A szervezet állandóan lebontja a régi csontszövet bizonyos részeit, majd új csontszövetet hoz létre helyettük.
Fiatal korban az új csont képződése általában meghaladja a csontvesztés mértékét. Az életkor előrehaladtával azonban ez az egyensúly fokozatosan megváltozhat.
A csontok állapotát többek között az alábbi tényezők befolyásolhatják:
- a szervezet természetes öregedése,
- hormonális változások,
- a fizikai aktivitás hiánya,
- a nem megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel,
- a dohányzás,
- a túlzott alkoholfogyasztás,
- az alacsony testsúly,
- bizonyos betegségek,
- egyes gyógyszerek tartós alkalmazása.
Különösen fontosak a menopauzát követő hormonális változások a nőknél. Az ösztrogénszint csökkenése felgyorsíthatja a csonttömeg elvesztését, ezért a menopauza után fokozott figyelmet érdemes fordítani a csontok egészségére.
A csontritkulás gyakran nem ad előre figyelmeztető jelet
A csontritkulás egyik legmegtévesztőbb tulajdonsága, hogy maga a csontsűrűség csökkenése sokáig nem okoz panaszokat.
Az érintett személy teljesen egészségesnek érezheti magát. Sétálhat, dolgozhat, sportolhat és végezheti a mindennapi feladatait, miközben csontjainak teherbírása fokozatosan csökken.
Az első figyelmeztető jel akár egy kisebb sérülést követő csonttörés is lehet.
Különösen fontos kivizsgálást indokolhatnak azok a törések, amelyek kis erejű trauma következtében alakulnak ki. Ilyen lehet például a csigolyák, a csípő, a csukló vagy más csontok törése olyan helyzetben, amely egy egészséges csontozatú embernél valószínűleg nem okozna súlyos sérülést.
A mozgás a csontok egyik legfontosabb szövetségese
A csontoknak szükségük van terhelésre. A szervezet képes a csontok szerkezetét bizonyos mértékben a rájuk nehezedő terheléshez igazítani. Ezért a rendszeres fizikai aktivitás idősebb korban is fontos része lehet a csontok egészségének megőrzésében.
Különösen hasznosak lehetnek:
- Séta: egyszerű, könnyen hozzáférhető mozgásforma, amelyet az egyéni állapothoz lehet igazítani.
- Erősítő gyakorlatok: a megfelelően kiválasztott, ellenállással végzett gyakorlatok támogathatják az izmok és a csontok állapotát.
- Egyensúlyfejlesztő gyakorlatok: segíthetnek csökkenteni az elesések kockázatát.
- Lépcsőzés: ha az egészségi állapot lehetővé teszi, természetes módon terheli a mozgásszervi rendszert.
Diagnosztizált csontritkulás esetén azonban a mozgásformát egyénre szabottan érdemes kiválasztani. Jelentősen meggyengült csontok mellett bizonyos intenzív mozdulatok vagy gyakorlatok növelhetik a sérülések kockázatát. Ilyenkor érdemes orvossal vagy megfelelően képzett gyógytornásszal egyeztetni.
Kalcium – a csontok egyik fontos építőanyaga
A kalcium a csontszövet egyik alapvető ásványi anyaga. A szervezetnek nemcsak a csontok megfelelő állapotának fenntartásához van rá szüksége, hanem az izmok és az idegrendszer normális működéséhez is.
Jó kalciumforrások lehetnek például:
- tej és tejtermékek,
- natúr joghurt,
- kefir,
- sajtok,
- egyes zöld leveles zöldségek,
- kalciummal dúsított tofu,
- kalciummal dúsított élelmiszerek,
- egyes, szálkáikkal együtt fogyasztott halak, például a szardínia.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenkinek automatikusan kalcium-kiegészítőket kell szednie. Elsőként érdemes áttekinteni a mindennapi étrendet, és szükség esetén orvossal vagy gyógyszerésszel megbeszélni a táplálékkiegészítés lehetőségét, különösen akkor, ha valaki rendszeresen más gyógyszereket is szed.
A D-vitamin szerepe is fontos
A D-vitamin segíti a szervezet megfelelő kalciumfelhasználását, és fontos szerepet tölt be a csontok egészségének fenntartásában.
D-vitaminhoz többek között napfény hatására, táplálkozással, illetve szükség esetén étrend-kiegészítőkkel juthatunk.
Közép-európai környezetben, így Magyarországon is, az őszi és téli időszakban nehezebb lehet kizárólag napfényből megfelelő mennyiséghez jutni. A szükséges D-vitamin-pótlás azonban több tényezőtől függ, ezért érdemes az aktuális szakmai ajánlásokat és az egyéni körülményeket figyelembe venni.
